Ahogy az utóbbi években kutyaiskolák pattannak ki minden bokorból, úgy örvendetesen nőtt a minőségi kutyások száma is. Ezzel együtt – a nagy számok törvénye alapján – előtérbe kerültek azok is, akik nagyon szeretnének már „menők” lenni és szabadon sétáltatni, ösztönt kontrollálni vagy épp tekintélyükkel irányítani a kutyájukat anélkül, hogy ez sikerülne. Pedig egy egyszerű póráz sokszor megelőzné a bajt. Például egy El Perro póráz a kínálatunkból😉
A lényeg egy szóban: empátia.
Hogyan is viszonyul a kutyás közösség a tüzijátékok iránt? Van olyan kutyás olvasónk, akinek az üzenőfalán nem jelent meg a „Hogyan használj petrádát?” mém? Nos, ha mi ennyire várjuk az együttérzést a környezetünktől, akkor tegyünk is ezért! A kakiszedést most nem szeretném tovább vesézni, mert remélem mindenki számára egyértelmű, hogy nem hagyunk hátra piszkot a kutyáink után, viszont a pórázhasználat legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb téma manapság.
Törvény írja elő a használatát
Azt ugye tudjuk, hogy hivatalosan csak a kijelölt futtatókban engedhetnénk el a Fifit a szíjról. Nincs olyan, hogy egy terület senkié, mert az erdő, a mező, a szántóföld is valakié, és ezeken mind kötelező a póráz. Ha levesszük, akkor büntetést kockáztatunk, ezzel jó tisztában lenni. Más a helyzet a szájkosárral, aminek a használata nem kötelező, csak a veszélyesnek minősített egyedeknek. Ezt minden esetben hatósági eljárás előzi meg. Kivétel ez alól a magánterület, ahol a terület tulajdonosa ezt külön kikötheti (pl.: magántó, -strand).
Nem behívható? Nem ciki az, csak ne engedd el!
Vannak kutyák, akiket elveszíteni lenne nehéz, de a többségnél sajnos meg kell dolgozni a stabil behívásért. Nem akarok belemenni a részletekbe, de ha nem megy egyedül a behívás tanítás, akkor forduljunk szakemberhez. És csak hogy tiszta legyen: a behívhatóságnak nincsenek feltételei, nincs olyan, hogy csak a macskáról vagy a szukáról nem hívható le! Játékból, menekülő állatról (mert nem csak az erdőben láthat olyat), földön talált ételről is le kell fordulnia, ha mi azt mondjuk neki. Utána már elmondható, hogy stabil a behívása.
Nem mindenki szeretne barátkozni a kutyánkkal!
Lehet, hogy fél, lehet, hogy allergiás, lehet, hogy tiszta ruhában van és nem akar szőrös-nyálas lenni, teljesen mindegy. A lényeg, hogy ne engedjük oda más emberekhez a Fifit, még pórázon sem! Előzze ezt meg a mindkét fél egyetértése. Különösen oda kell figyelni a futó- és kerékpározó sportolókra, mivel ők egyrészt nagyobb ingert jelentenek a barátságos kutyáknak is, másrészt többségüket sajnos már érte kutyatámadás edzés közben, és előfordul, hogy élesebben reagálnak (gondolok itt arra, hogy lefújják pl a kutyát gázspray-vel, nem egy ilyen esetről hallottunk már).
A kutyafuttató sem azért van, hogy helyettesítse a kertünket.
Nagyon sokan úgy értelmezik a futikat, hogy ott bármit lehet, pedig az ugyanannyira közterület, mint a parkok, sőt… Általában kialakulnak kis közösségek, és a gazdik és kutyáik ismerik egymást, tudják, hogy ki-kivel van jóban. Fontos azonban, hogy a közeli futi még nem helyettesíti a behívhatóságot. Ez egy nagyon jó lehetőség ez arra, hogy játsszon a Fifi a többi kutyával, és arra is, hogy megtanítsuk neki a „Hozzám!” parancsot. Éljünk hát ezzel a lehetőséggel, és ha új arcok bukkannak fel a futin, akkor adjuk meg a tiszteletet, és szedjük össze a kutyánkat az ismerkedés előtt.
Nem minden kutya szereti a többieket!
Az a helyzet, hogy vannak kutyák, akiknek nem default, hogy barátságosak legyenek a fajtársaikkal. Ez általában hamar kiderül, ergo a gazdi tud róla. Normális esetben ezek a gazdik elkezdenek pórázt használni a kutyáikon, és kerülik a többi kutyát. De mivel a „kutyázás” és az „emberezés” nem függ össze minden esetben, így szájkosarat nem feltétlenül használnak, és nem is okoznak balesetet, mert ők tudnak a kutyájuk habitusáról, és a pórázzal kézben is tartják azt.
Rém kellemetlen azonban, amikor egy barátkozni vágyó Fifi odasétál a nem barátkozós kutyánk szájába, és mikor megpróbáljuk menteni a helyzetet és lábbal elzavarni a Fifit, csak a rugdosást látják – és méltatlankodnak – azt már nem, hogy mi történt volna a rugdosás nélkül… Ennél egy fokkal rosszabb a helyzet, amikor olyan Fifi jön oda hozzánk, akiről a gazdája csak azt képzeli, hogy „barátkozni akar”. Valójában a dominálás minden jegyét magán hordozza a pipiskedő járástól a borzolt szőrzetig, és bizony az ilyen kutya nem fog magától odébbállni.
Milyen legyen?
Rengeteg a lehetőség, maradjunk hát a legegyszerűbb, utcai használatra szánt daraboknál. Választhatunk alapanyag szerint lánc (nem ajánlott), bőr (csak minőségit!), szintetikus anyagok közül, találhatunk mindenféle hosszban a 20 centitől a 10 méterig, van fix és öncsévélő, vannak ikerpórázok, és karikák illetve karabinerek számában is szoktak a gyártók variálni. A webshopunk választékában elérhetők extra erős kötélpórázok három vastagságban és a szivárvány minden színében, illetve hevederpórázok három szélességben, akár kényelmes, bélelt fogóval is.
A póráz sem nyújt felmentést minden alól!
Értem ez alatt a szocializációt és a minimális fegyelmet. Sajnos sokan úgy döntenek, inkább megkötik a Fifit, és utána mosolyogva nézik, ahogy fröcsögve hörög a póráz végén, pedig a higgadt séta mindkét fél számára nagyobb élményt jelentene, a megoldás pedig odafigyeléssel, célirányos, következetes szocializációval néhány hét alatt megtanítható, míg az – utólagos – rehab sokkal vesződségesebb. Ha jól használjuk a póráz egy kapocs, és nem korlát! A póráz a képzés során is a barátunk, egy segítség, korrekció a kutyának – nyilván, ha jól használjuk.
Azzal tudjuk a legjobban segíteni a kutyás társadalmat, ha magunk is felelős gazdikként viselkedünk. Használjuk a pórázt, szedjük fel, amit fel kell szedni, és foglalkozzunk a kutyával társhoz, családtaghoz méltón.
