A munkakutyák sem szuperhősök – bár közel állnak hozzá

Annak ellenére, hogy a magasabb energiaszintű, erősebb ösztönű, pörgősebb kutyák gazdái néha meg vannak róla győződve, egyik kutya sem kifogyhatatlan duracell nyuszi, legfeljebb még nem találtuk meg a módját, hogy lefárasszuk. 

Mi is a fáradtság?

Azt gondolnánk a fáradtság egzakt fogalom, pedig nem az. Az esetek döntő többségében a hirtelen mozgástól felmelegedett és az árnyékban ziháló Fifit hiszik a gazdik kifáradtnak, pedig ez az állapot csupán addig tart, míg a testhő és pulzus vissza nem állt a normálisra, és a Fifi máris folytatni tudja a szaladgálást. Ilyenkor szoktuk még azt hallani, hogy “fejben is ki kell fárasztani” (ami egyébként igaz), de az alaptézis ott bukik el, hogy testben sem volt még a kutya fáradt!

Amikor a kutya ténylegesen elfáradt, akkor zihálás, földig érő nyelv nélkül is fáradt, visszavesz a mozgásából, esetleg elfekszik nyugodtan a helyén. Ilyenkor nem “töltődik újra” még aznap, sőt, néha egy- vagy több napos pihenőre is szükség van. Ettől meg kell különböztetni azt, amikor fejben fárad ki a kutya, és a koncentrációja kezd szétesni, akkor – függetlenül attól, hogy a fizikuma mennyire bírja – abba kell hagyni a munkát, és engedni pihenni, akár úgy is, hogy kicsit tombolni hagyjuk egy mezőn, futtatón, tehát a teste még mozgásban van. 

Fontos: ha ki akarjuk próbálni hol fárad el a kutyánk valóban, akkor edzés és célirányos táplálás nélkül ne kezdjünk neki! A hirtelen nagy erőfeszítés miatt olyan folyamatok indulhatnak el a szervezetében, amelyek akár komoly rosszullétet is okozhatnak, vagy a vázrendszerében okoznak traumát.

A tényleges fáradtság és a “terminátor-kutyák” valódi határai

Aki versenyszerűen sportol a kutyájával, az tudja, hogy minden kutya el tud fáradni. Sportja és kutyája válogatja, hogy ehhez mennyi teher kell, de egyszer eljön az a pont. Ha még nem értük el ezt a sajátunknál, az annyit jelent, hogy nem értük még el a határait. Félreértés ne essék, nem cél, hogy egy szerencsétlen kutyát állandóan a falig kifárasszunk, de ahhoz, hogy tudjuk meddig terhelhető, nem baj, ha legalább egyszer kitapasztaljuk. Ez persze nagy óvatosságot kíván, mert ha egy picit is túltoljuk, lehet, hogy elveszti a kutya is a lelkesedését. Nem egy, mindent elsöprő szuperextrém edzésre kell gondolni, ez a határ sokkal inkább a rendszerességben bukik ki.

Hogy kéznél lévő példával éljek, adott egy fejenpörgő juhászkutya, akit még a hosszúra sikerült terelőtréningek, vagy akár több nap egymás utáni edzés sem ütött ki soha életében, de mikor megtalálták a sportját (bikejöring), a heti három-négy, darabonként 6 kilométeres tréning már ki tudta fárasztani, elment a falig – vagy legalábbis nagyon a közelébe, és ez nem abban látszódott meg, hogy ölben kellett hazavinni a hét végére, hanem hogy másnap reggel virradóra nem a szokásos műsorát nyomta a labdájával a kertben, hanem inkább a párnáján húzta a lóbőrt. 

A monitorozás, és edzésterv fontossága sportkutyáknál

És itt jön képbe a teljesítmény nyomonkövetése. Legyen szó súlyhúzásról, futásról, vagy bármilyen olyan sportról, ahol a kutya fizikumára számítunk, érdemes mérni az eredményeket. Fontos persze, hogy összehasonlíthatóak legyenek, tehát a körülményeket amennyire lehet uniformizálni kell. Ez lehet, hogy nagyon tudományosan hangzik, de kis odafigyeléssel, ezen számok ismeretében nagyon sokat tudtunk tenni a fejlődésünkért. A monitorozott eredményeknél egyrészt látjuk, mikor fárad a kutya: rosszabbodni fog az eredménye. Ilyenkor nem elszontyolodni kell, hanem megvizsgálni mi változott.

Első körben az időjárást, hőfokot érdemes megnézni (a telefonos mérőprogramok általában azt is lejegyzik, hány fok volt az edzésünk alatt), váltottunk-e felszerelést, taktikát, kiegészítőt vagy milyen terhelést kapott a kutya edzés előtt. Minden apróság számíthat, és ha tudjuk fix pályán, fix körülmények között figyelni a teljesítményünket, akkor ezek szépen ki is fognak domborodni, és láthatjuk azt is, hogy mennyi pihenőidőre van szüksége a kutyánknak. A regenerálódás nagyon fontos az ő számukra is, bár sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint mi, a sérülések őket sem kerülik el. (És most nem a látható sérülésekre gondolunk, hanem az izomrostokban keletkező apró sérülésekre, amik minket sem kímélnek egy-egy sportolás után.) 

Mit tehetünk a fáradtság ellen? 

Elsősorban hagyjuk pihenni a kutyánkat 🙂 A terhelhetőség edzéssel javítható, és kiegészítőkkel is sokat alakíthatunk rajta. Ha az izommunka fejlesztése, állóképesség javítása a cél, akkor a Gamevit + Aniflexi Fit+ HMB CA kombináció például nagyon sokat segít a kutyának, ha viszont a tempón is szerenénk javítani, akkor kiegészítésként a Q Speed és az Iron Q kiegészítők is ajánlottak. Erőnlétben a Q Force is látványos javulást tud hozni, de nagyon fontos, hogy ezek kiegészítők, nem csodaszerek! Felépített, célirányos edzés mellé adjuk őket, egy már edzett kutyának. 

És ha azt szeretném, hogy elfáradjon?

Bár korábbi posztokban megosztottunk sok “energiatakarékos” fárasztási módszert, a tartósan fáradt, pontosabban mozgási igényében kielégített kutya titka az, hogy rendszeresen mozogjunk vele. Igen, ennyi. Nincsenek csodák a földön 🙂 . A fogyáshoz egészséges életmód és sok mozgás kell, a nyugodt (sport)kutyához pedig sport. Mai napig sok gazdi állítja, hogy az ő kutyája az aztán soha nem fárad el, és higgyem el, ilyen gyors/erős/kitartó kutya a világon nincs még egy. Igen, lehet az a Fifi az átlagos kutyafutis haveroknál jóval energikusabb, de ő sem szuperhős, inkább csak a gazdája nem találta meg a sportját, még. A megoldás tehát az, hogy rászánjuk erre az időt, körülnézünk, megismerjük a lehetőségeinket és beiktatjuk a napjaink rendjébe a sportot a kutyával. Nem mindenkinek egyszerű, hisz dolgozni, tanulni kell, ott a család, a háztartás… de nem is megoldhatatlan, főleg, hogy most már hosszabbodnak a nappalok. 

Ne legyetek restek, sportoljatok a kutyátokkal!