A kutyás futás – segítség az induláshoz
Az utóbbi években szívmelengetően megszaporodtak a kutyával futók, mind “futó”, mind “kutyás” oldalról, és vannak olyanok, akiknek kicsit mindkét oldal új. Nekik (is) szeretnénk kicsit segíteni, ha úgy döntöttek belevágnak a futás rejtette izgalmas, új életbe.
Milyen kutyával vágjak neki?
Általában a kezdők nem erre a célra választanak kutyát, hanem már van otthon egy Fifi, akivel nekivágnak a kalandnak. Ha mégis ilyen előrelátóak vagyunk, akkor még könnyebb a helyzetünk, eleve olyan kutyával kezdhetünk sportolni, aki potenciálisan élvezni fogja. Mindenképp könnyű felépítésű fajtát/kutyát válasszunk, a brachicephal, azaz nyomott orrú fajták sajnos rosszul tolerálják a meleget és nehezebben hűtik magukat. Ugyan így fontoljuk meg a nagyon hosszú szőrű kutya beszerzését, bár a szánhúzók híresen jó sporttársak canicrossban és egyéb húzósportokban, számukra a nyári edzés kevesebb örömet fog rejteni. A különböző vizslák és keverékeik népszerű futótársak versenyeken is, de egy hosszabb lábú juhászkutya is jó partner lehet. Vegyük figyelembe viszont, hogy a vadászkutyákkal fokozottabb fegyelem és figyelem kell vadjárta területen, és összességében is másabb a karakterük, mint a juhászkutyáknak. Nem csupán a futásaink idejére lesz a társunk a kutyánk, ne vegyük félvállról a jellemét.
A meglévő kutyus esetén azt vizsgáljuk meg, hogy kifejlődött-e már, általában egy éves kor elérését javasoljuk intenzív sport megkezdéséhez, de nagyobb testű fajta esetén nem baj, ha megvárjuk a másfél évet. Míg ezt eléri rövidebb távon alapozni, irányokat tanítani magunkkal vihetjük, de nagyon figyeljünk rá, hogy ne terhelje túl magát, és ne “égessük ki” a lelkesedését se. Ha a kutyánk már idősebb, vagy tudomásunk van légzőszervi- keringési- vagy vázrendszeri problémáról, akkor mindenképp állatorvossal konzultáljunk az első futóedzések előtt, és az sem baj, ha ezeket a szűréseket elvégezzük az egészségesnek tűnő társunkon is.
Az első lépések
Ha a futás mindkettőnk számára új sport, akkor nem baj, ha utánanézünk egy alapozó (humán) edzéstervnek, és nem “dühbül” vágunk neki. Amikor még nincs hozzászokva a szervezetünk, a kezdés keserves, vagy akár fájdalmas is lehet. A bejáratatlan tüdő ég, az ízületek könnyen sérülnek, és sokan járnak úgy az első néhány futás után, hogy elegük lesz, és többé nem is akarnak nekiállni. Pedig a helyesen, fokozatosan felépített futás hamar magával ragadja az embert és a kutyát is! Evolúciónk a futásra teremtett minket, legjobb barátaink pedig könnyedén el tudnak kísérni, a futás sajátossága, hogy fanatikussá tud tenni, hisz erre lettünk teremtve, ez megy a legkönnyebben 🙂 Hogy elkerüljük a rossz élményeket, az is fontos, hogy ne a legnagyobb melegben, vagy a mély fagyokban álljunk neki, a legjobb ősszel vagy tavasszal, kellemes klímán. Amennyiben mi már rutinos futók vagyunk, úgy viszont igazodjunk a Fifihez. Az ő testét ugyan úgy fel kell készíteni, rajta is számít a túlsúly, neki is hasonlóan működik az élettana, meg tud sérülni, lehet izomláza! Fokozatosan, kocogással mérjük fel, mennyire terhelhető, és adjuk meg a figyelmet neki, ne a pulzusszám vagy a tempó legyen a futásunk célja.
A futást is tanulni kell!
Mindegy, hogy a zúzós, rövidtávú és nagy sebességű, kutyával húzatott canicrosst vagy a szabadon kísért, vagy laza pórázos kutyával futást választjuk, a Fifinek el kell sajátítania alapvetőségeket. A futásnak legyen rituáléja. Jó, ha van olyan felszerelése, amit csak futihoz használunk, legyen az hám vagy csak egy láthatósági mellény, ezzel is össze fogja kötni, hogy mi következik. Legyen bemelegítés, és pisi-kaki időszak! Előbb-utóbb kialakulnak majd a szokásai és akár parancsra is tud majd produkálni. Ne hagyjuk, hogy megálljon, szaglásszon! Ez fogja megkülönböztetni a sétát a futástól. Nyugodtan tekintsünk a futásra feladatként, és előzzük meg a szaglászást. A pórázzal kizökkentés vagy rászólás megzavarja ugyan a futásunk ritmusát, de ha egyszer megtanulta, később már nem lesz gondunk rá. Ne hagyjuk pocsolyából inni, vagy belegázolni (ha később úgy döntünk, canicrossozunk, ez roppant kellemetlen lesz!), és pláne ne hagyjuk, hogy felhevülten vízbe merüljön! Nem ciki ha van nálunk jutalomfalat, és azzal segítünk a figyelmét a feladaton tartani, illetve megértetni vele, hogy a futásnál mi a dolga. Ha ügyesek vagyunk, egy idő után ignorálja a környezetét (nem figyelget más kutyára, vagy vadra), nem fog megállni nézelődni és stabilan előre dolgozik. Emellett gyakorlással az irányokat is hamar el tudják sajátítani, ahogyan a megállást is.
Hol fussunk?
Terepen. Pont. A beton nem való a mancsoknak, kerüljük el, főleg, ha húz is a kutyánk! Míg magunknak vehetünk betonra való futócipőt, a Fifinek már nem. A rekortán a kutyáknak ugyan úgy kényelmes, mint az embereknek, ám a legtöbb futópályáról a kutyákat kitiltják, mivel karmukkal árthatnak a gumiborításnak. Tartsuk ezt tiszteletben, ahogy azt is, hogy a népszerű futó-útvonalakon nem vagyunk egyedül, és sok futónak volt már konfliktusa kutyával, csak nagyon fegyelmezett kutyával fussunk póráz nélkül! Ugyan így vadjárta környéken, mezőn és erdőben is kizárólag teljesen behívható kutyát engedjünk szabadon.
Húzzon vagy ne húzzon?
Ez teljesen a mi döntésünk. Vannak, akiket zavar, hogy a kutya diktálja a tempót, megint más kutyák nem is szeretnek húzni. Előfordulnak olyan párosok is, akik együtt fejlődnek, és míg az elején a kutya csak laza pórázon elől kísért, később megtalálta az élvezetet a húzásban, és már együtt zúznak “hármas ezrekkel”. Ha húzásra szeretnénk bíztatni a kutyánkat, akkor praktikus, ha másokkal együtt edzünk, vagy ha rutinos kutyával kötjük fogatba.
Mi kell hozzá?
Nekünk egy jó cipő (esetleg kettő, vagy három… függőség kérdése), a kutyánknak egy hám. Ha nem akarjuk, hogy húzzon, vagy még csak kezdő szinten barátkozunk a futással, esetleg a spartan-jellegű versenyek jobban érdekelnek, mint a canicross, akkor kiváló választás egy bélelt, fogantyűs El Perro hám is. Futhatunk kézben tartott pórázzal, de kényelmesebb, ha rugalmas szárat és övet, vagy beülőt használunk. Használjunk rehidratáló port, főleg, ha meleg időben edzünk (pl: Quebeck Unbelieveable Hydra), megtámogathatjuk a saját teste hűtését a Q-Speed & Iron-Q kombinációval, ez utóbbi két hét szedés után látványos eredményt nyújt! Az ízületek védelme is fontos a folyamatos terhelés során, az AniFlexi Fit por vagy az AniFlexi Fit tabletta kiváló választás. Számoljunk vele, hogy a kutyák nehezebben bírják a nyári meleget, mint mi! Mindig alaposan mérlegeljünk, mielőtt futni indulnánk velük.
Kutyás futósportok, avagy melyiket szeressem?
Ahogyan arra már céloztam, a kutyával futás lehet sokféle. A canicross talán a legspeciálisabb, rövid távon, kutyával összekötve nagy sebességgel, akadályok nélküli sík terepen futnak. Fontos, hogy a kutya megtanuljon egyenesen “line-on” futni, más kutyákat ignoráljon (előzésnél nem fordulhat rá a másikra), nagy erővel húzzon előre. A spartan jellegű versenyek ennél újabb keletűek, és sokkal népszerűbbek. Változatos akadályokon keresztül kell futni, sok versenyen még a szájkosár is megengedett és lazábbak az előírások a felszerelést illetően is, pl nem kötelező a rugalmas szár és beülő, használhatunk pórázt is. És ott van még a “hobbisták” kutyás futása, a kutyával kísért terepfutás. A terepfutó versenyeken is egyre többször engedélyezett kutyával indulni, ilyenkor változatosak az előírások.
Akár versenyzünk, akár a saját örömünkre futunk, figyeljünk oda arra, hogy mindkettőnknek valóban élmény legyen!
