Így túrázz a kutyáddal!
A kutyás sportok közül talán a kutyás túra adja magát a legjobban, hisz sétálni amúgy is sétálunk, a túrához meg nem kell több, csak a táv lesz hosszabb 🙂 A túrák nehézsége nagyon tág határok között mozog, a kicsit hosszabb sétától egészen a több napos, sátrazós, hegyeket meghódítós kalandokig. A túra a legtöbbünket alattomosan csábított el, először csak véletlenül többet sétáltunk, mint szoktunk, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy spéci alkalmazáson tervezzük a következőt, a beépített szekrény rogyásig van különböző méretű túrazsákokkal és a cipőspolcon alig marad hely a bakancsok mellett néhány utcai cipellőnek… Ha még nem tartotok itt, hasznát vehetitek néhány tippnek és tanácsnak, amit összegyűjtöttem. Így túrázz kutyáddal.
Milyen kutyával túrázzak?
Nagyjából bármilyen egészséges kutya alkalmas, de pici kölyköt még ne vigyünk 5-6km-nél hosszabb távra (főleg, ha szintemelkedés is van), vagy legfeljebb ölben, és óvatosan kell bánni a nyomott orrú kutyákkal is, főleg a nyári időszakban. Számukra is lehet élmény a túra, ha jól bírják a meleget, vagy ha segítjük őket egy hűtőmellénnyel. 20km-nél hosszabb túrára (főleg, ha tartalmaz szintet is) már a nyugdíjas korú kutyákat sem feltétlenül ajánlatos elvinni, kölyköt, növendéket pedig egyáltalán.
Magashegyi (2000m fölött) túrára pedig csak megfontoltan, az útvonal előzetes ismeretével vállaljunk kutyát, és praktikus, ha nem túl nagy a Fifi, ha mégis úgy adódna, hogy láncon vagy létrán kell megtennünk egy szakaszt. (Nem lehetetlen persze felvinni egy harminc kilós kutyát sem a láncon, de egyikünk sem élvezte túlságosan.) Amennyiben részben vagy egészben futnánk a túrát (igen, ez már áthajlik terepfutásba, de elég közel áll egymáshoz a kettő), akkor ismét szűkül a lehetőségek köre, és inkább csak atletikus, edzett kutyát vigyünk magunkkal.
Amennyiben kifejezetten a túrázáshoz keresünk társat, akkor a fajtaválasztásnál vegyük figyelembe a testalkaton kívül a főbb jellemvonásokat is, jelesül hogy a vadászkutyák az erdőben és mezőn, a vadban gazdag környezetben komolyabb irányítást igényelnek, mint a juhászkutyák. Ez nem jelenti, hogy a juhászkutya sosem fut el vadra, de egy fokkal könnyebb megtanítani neki, hogy hagyja figyelmen kívül.
Erdők-mezők szabályai
Magyarországon a kijelölt túraútvonalakon lehet kutyával túrázni, viszont minden olyan területen, ami vadászterület, mező, szántó, halastó, vagy úgy általában nem valakinek a kertje, ott bizony tilos kutyát szabadjára engedni! Ezt rengetegen megszegik, és sokszor a hatóságok is elnézőek, de legyünk vele tisztában, hogy hivatalosan csak pórázon túrázhatunk, mindenhol. Amennyiben a pórázt levesszük, és a Fifi vadat űz, akkor büntetést is kaphatunk, de rosszabb esetben sajnos le is lőhetik. Komoly odafigyelést igényel tehát, hogy ne zavarjuk az erdő vadjait, és ha nem egészen biztosan behívható a kutya, akkor inkább ne hazárdírozzunk az életével – és a vadállatok életével.
Ha már vadállatok: nem csak a vadász, de egy vérmesebb vaddisznó is meg tud ölni egy kutyát, vagy éppen komoly sérüléseket tud okozni, ha épp rossz helyen vagyunk rossz időben. Ez éppenséggel pórázon fogott kutyával is megtörténhet, de gyakoribb, hogy a Fifi önként szalad a pofonért. Az erdő és mező veszélyei közé tartoznak még a különböző ölőcsapdák, amiket jó esetben nem a túrajelzés mellé helyeznek el, de ha valahogy mégis megtalálja a Fifi, akkor életre szóló emléket szerezhet. Ezen kívül tavasszal és ősszel zajlik a vadállatok veszettség elleni vakcinázása, mely időszakban ki is szokták plakátolni, hogy ebzárlat van. A hiedelemmel ellentétben ilyenkor nem „mérgezik” a rókákat, a vakcina a kutyákra sem mérgező, de nem is hatásos, ellenben csökkenti a veszettség elleni harc esélyeit. Fokozottan figyeljünk oda a sétákon és túrákon ebzárlat idején!
Mi kell egy kezdő túrázónak?
Alapvetően egy jó cipő, kényelmes ruha, és esetleg egy hátizsák. Ha már hosszabb utakra megyünk, és/vagy magasabb csúcsokra hágunk, akkor célszerű beszerezni kutyáknak való összecsukható itatótálat, és a hidratáláshoz ivózsákot, puha kulacsot. Ezek ha kiürülnek, kevesebb helyet foglalnak, ezért praktikusabbak, mint a pet palackok. Kereshetünk egy szimpi túraappot, amivel lehet tervezni is, így látjuk milyen szintemelkedés vár ránk, vagy hogy van-e víz az útvonal mentén.
Kutyáknak egy napos túrára ételt nem kell vinni, de magunknak praktikus a műzliszelet, nem nyomja meg a gyomrot, de megdob energiával. Nálunk állandó tartozék még a szúnyog riasztó spray (ez mehet a kutyára is). Nedves törlőkendő, zsepi, zsebkés (sosem tudhatod), és a kutyákra a láthatósági mellény. Több napos túrákra megfontolandó lehet a kutyahátizsák, de kisebb méretű kutyát nem biztos, hogy megéri terhelni vele. A kutyacipőt csak abban az esetben javaslom, ha tudjuk, hogy nagyon sziklás terepre megyünk, és hajlandóak vagyunk megvenni a profi (és nagyon drága) cipőket. A kisállatboltokban kapható cipők szinte minden esetben sérült lábakra vannak kitalálva, nem sportra.
Pratikus lehet ha túrázáshoz hámot használunk, pl. az El Perro hámok választékából, főleg, ha a Fifi jól képzett és tudja mikor kérjük, hogy húzzon és mikor ne, és persze ha van annyi ereje, hogy érvényben segíteni tudjon dombon felfelé. Sokat számít a segítség, mikor a kaptatón keressük a tüdőnket.
Nem esett szó külföldi túrákról, viszont partneroldalunk blogján a „kutyávalavilágban” cimke alatt gyűlnek a saját élményeik horvátországi, szlovákiai és svájci túrákról. Ezen országokban a miénkkel hasonlóak a szabályok (póráz), de pl. a Magas-Tátra lengyel részét egyáltalán nem lehet kutyával látogatni.
Jó túrázást mindenkinek! 🙂
Topkutya.hu
